Bobby gazdát keres

Bobby - jóképű legény

Van nekem egy Lenkém.
Lenke. Bizony.
Töket-Lenke. Eszet-Lenke. Idét-Lenke. Akit nem lehet nem imádni.

Az úgy volt, hogy a Retriever Rescue színeiben kimentünk megfotózni-megismerni két retrievert a helyi gyepire. Egy goldent, és egy labradort.
A goldennek egy hét múlva lesz ideiglenesnél helye, ahonnan majd végleges gazdát keres neki az egyesület.
Csak hát ember tervez... Bobby fiúnak volt egy kis incidense a gyepin, berakták pár németjuhászhoz, és megtépték a bal szemét. A szemhéját. A seb nem szép, ellenben elég csúnya (de javul, és a látása nem sérült - helyrejön a legény).
Ilyen állapotban nem volt szívem otthagyni.
Most egy hétig nálam vendégeskedik.
Mivel két helyre nincs időm és energiám írni, ezért ide beteszek egy-két fotót, és Bobby topicjának linkjét, ahol sokat, sokszor fogok róla ezalatt a rövid idő alatt írni, amíg nálam van.

Tehát:

Bobby gazdát keres! :)

Bobby topicja a Retriever Rescue fórumán
(az örökbefogadásával kapcsolatban is OTT kell érdeklődni!)

 

Fotók a Csalánosi sétáról

Manó-pacsi

Szőlő...?

Kérésre odahozta Sunnyék pórázait

Manó, Zara, Sunny





Szuszu - jól megnőtt



Turbó



Ajándék

Manó-Sunny - gazdi volt olyan kedves, hogy felajánlott nekünk egy közös csalánosi sétát. Örömmel éltünk a lehetőséggel, eljöttek értünk kocsival.

Holnap hozok sok fotót, de most nagyon fáradtak vagyunk mindketten, vacsiztunk, most lepihenünk.
Zara sajnos lesántult. Sok volt ez most a bokáinak. Jobb hátsó, szokás szerint.
Egy hónapig semmi kutyázás, semmi Zengőzés, csak magányos, hosszú, bóklászós séták.

Edina, köszönjük a lehetőséget! :)

Megigazítottam ma  Zarácskám bundáját, ráfért. A vállainál szedhetnék még le, de a frontját sem kopaszítottam le túlságosan. Minek, nem megy kiállításra, de már nagyon kis csubakka volt a szentem.

No, fellövöm a pizsinket, holnap meg hozok még fotókat.

Not for sale

A szeretetnek nincs ára. Ez egy fincsi közhely, számomra mégis igaz.
Tegnap megkaptuk életünk második felajánlását, miszerint megvásárolnák Zarácskám (azt hiszem, inkább a harmadikat, bár az első alkalomnál más volt az apropó, sokkal 'nemesebb' a cél).
Soha. Senkinek. Semennyiért.
Több hozzáfűznivalóm nincs is.

Virágom, virágom

Na az történt, hogy Jácintot, 'akit' születésem százezredik évfordulója alkalmából kaptam hétvégén az unokahúgaimtól, behoztam az irodába. Napfényben nyilván többet vagyok itt, mint otthon.
Tekintettel arra, hogy nálam egyetlen - semmilyen - növény nem él túl sokáig (kivéve Brunhildát, aki több évig megmaradt - isten nyugosztalja), nem voltak illúzióim.
Jácint - aki lila - lógatta a virágját egész nap, miután a jeges hajnalban végigszambáztam vele az irodáig tartó úton.
Aztán kérdeztem nálamnál okosabbakat, hogy mit csináljak vele... Hát maradt a langyos cukros vizes öntözgetés, és ügyeljek arra, hogy ne kapjon direkt napfényt (na azt itt nem kap az tuti :)), ne száradjon ki... És Jácint feltámadott, felemelte a fejét. Igaz, az a virágja már kezd elszáradni, de közben nől egy újabb fürt, szinte óráról órára nagyobb. Ez azért nagy dolog, mert engem tényleg utálnak a növények, pedig én biz' isten szeretem a természetet, minden ződséget beleértve.
Most arra gondoltam, hogy veszek még ide az irodába cserepes jácintot. Egyik kedvenc virágom.

Aztán történt ma még, hogy csendesen, magamat sajnálva ücsörögtem az irodában, várva egyik főnököm, és azon nyavalyogtam magamban, hogy senki hozzám se szól nőnap ügyileg. Oké, kaptam egy mms-t reggel másik főnökömtől, meg kaptam egy-két telefont (illetve 'Boldog nőnapot, ha már úgyis beszélünk' köszöntést :))).
Aztán egyszercsak nyílik az ajtó, és főnököm besétált egy csokor virággal.

Szépen beleapplikáltam Jácint kaspójába, a kis cserép mellé egy szétdarabolt ásványvizes flaskát, aztán a virágcsokrot szétszedve, szárukat visszavágva, egyenként belepakolgattam a rózsákat, egy kis díszítést, stb.

Ilyen lett: (Jácint virágja tudom, száradozik már, de jön az új pikk-pakk)

Indulunk hazafelé lánykámmal. Ő jól van. Várjuk a jobb időt, vagyis a kellemesebb hőmérsékletet, és akkor sokat napozgathat majd kint az irodaajtóban a vetbed-jén. :)